individum.hu

Elindultunk. Nagyon korai kelés, kicsi sietés a reptérre, becsekkolás. Többször repültem már, ezért furcsállottam a torkomban a folytó érzést, mikor felszálltunk. Az utazást megelőző napon, nem volt túl jó a hangulatom. Reggel arra ébredtem, hogy a derekam iszonyatosan fáj és ez a fájdalom egész nap nem akart szűnni. Kicsit vicces ez a fizikai tünet, mert pár nappal ezelőtt JB ugyanezzel a panasszal fordult hozzám.. Lehet hogy elirigyeltem tőle a figyelmet és támogatást, amit ezáltal kapott a környezetétől. Anyukám egyből megpróbált kikupálni, azt mondta tipikus boszorkánylövés :) Mindenesetre tény, hogy félelem tört rám az ismeretlentől.

A fellegek közt már sokkal jobban éreztem magam, nem is beszélve a leszállás utáni pillanatokról. Egészen megkönnyebbültem. Visszatért belém az élet és vele együtt a kalandvágy is. Ez végigkísérte az egész napom. Rendben összekaptuk a csomagjainkat és kikászálódtunk a reptérről. A városba vezető út eleinte nem sokkal különbözött az otthoni körülményektől. Hőség, útlezárás, pötyörgés, szomjúság. 10-20 perc után végre nekilódultunk és az ablakon ömlött be a finom, frissítő, forró levegő. Az út mentén láttam régebbi panelt, újabb panelt, gyönyörű platánsort, majd egyre nagyobb és nagyobb épületeket. Megérkeztünk a szálláshelyünkre. A harmadik emeletnél tartottam a tatyómmal és a fájós hátammal, amikor abban kezdtem reménykedni, lassan azért felérünk a legfelső emeletre. Pár-sok lépcsővel később ez meg is történt. A lakásban a nagyszoba a miénk, minden normális és használható. Egyelőre csak lezuhatam az ágyikóba és aludtam egy cseppet. Fél óra szundikálás után, nekiindultunk WS irodájának, ami későbbi bázisunk is lesz. Itt egyrakáson van több magyar, szeretik, keresik egymás társaságát. Vannak persze helyiek is, akikkel remekül lehet angolul is csevegni. Újfent kiderült számomra, egész jól értek angolul, -azért ennyi év tanulgatás után ez el is várható- viszont kicsit nehezen beszélek. Egyelőre. De gyakorlat teszi a mestert..

Benyomtunk egy hatalmas olasz pizzát egy olyan helyen, ahol igazi olasz punkok a felszolgálók, utána pici szieszta egy közeli parkban, majd irány az Alexanderplatze. Hajrá U Bahn, (lsd. metró) ami a várakozásaimhoz képest nem egy nagy szám. Nagyon pontosan jár, de a budapesti felújított metróállomások sokkal csilivilibbek. Szerintem. A Platzon minden és mindenki, villamos, emberek, bicajosok (merthogy belőlük rengeteg van!) keresztül-kasul közlekednek. Elég funny. :) A környéken és úgy általában egész Berlinben, -már amit eddig láttam belőle- felújítanak valamit. Utakat, épületeket.. Az autós forgalom egyébként nem túl nagy. Ennek és a rengeteg zöld területnek köszönhetően a levegő elég tiszta és hallani a madárcsicsergést!
Felmentünk a tv toronyba ami alulról nagyon klasszul néz ki. A belső lifttel kb 1 perc alatt felértünk 203 m magasságba. Egy nagy ablakos buborékba érkeztünk. Eleinte nagyon rémisztő volt közel merészkednem az ablakokhoz, mert ki tudja miért, tériszonyom van. A kilátás egyébként leírhatatlanul magávalragadó. Ehhez az elragadtatáshoz azért nekem szükségem volt jónéhány percre és egy telecaféra, (ezt itt a buborékban lehet elfogyasztani) plusz, hogy megszokjam azt az instabil érzést, ami a bubiban elfogott. Elvileg még forog is, ami annyira nem volt érzékelhető. Inkább csak az imbolygás. De nagyon klassz volt amikor már tudtam élvezni.

Napijegyet vettünk a tömegközlekedési eszközökre , amit ki is szerettünk volna használni, ezért felpattantunk a 100-as buszra. Ez egy emeletes helyi körjárat, (?) és megáll egy csomó látványosságnál. Mentünk vele egy kört, persze a felső szinten utaztunk. Nagyon jó lenne ilyen busz otthonra is. A túristák nagy része kihasználja ezt a lehetőséget és ebből a magasságból szemlélve, lenyűgöző látványt nyújtott a nyüzsgő város. Rengeteg volt a látnivaló, egy idő után -a korai kelés miatt is- már alig bírtam befogadni az élményanyagot. Néha már csak annyi jött ki a számon, hogy “Hű.. ez is de szuper!” ;)
Hihetetlen, hogy ebben a nagyvárosban, amire történelmi szinten oly sok minden rányomja a bélyegét, ilyen jól megférnek egymás mellet a különböző korú, stílusú épületek és emberek egyaránt. Az utcák tiszták, de nem tisztábbak, mint otthon Buda. Az Alexanderplatz kicsit olyan, mint a Keleti környéke, hontalanok nélkül. Persze ez azért jókora túlzás, de nem olyan gáz Budapest innen nézve, mint onnan. Az emberek itt jóságosak, nagyon nagyon nyitottak és egyátalán nem mogorvák. Ezen a téren érezhető a különbség igazán! Úgy érzem a politikai irányítottságunk, és a bezárkózós, befordulós, egymást nem annyira segítős hozzáállásunk, alapvetően panaszmuki lelkületünk miatt tart ott Magyarország, ahol tart.