Téged is beszippantott már a gazdasági válsággal átitatott mókuskerék?
Elmondom, hogy tapasztalom mindezt én, és megpróbáljuk megkeresni az áthidaló megoldásokat.
Saját akaratomból tértem vissza a magyar polgárok dolgos sorába. Igába hajtottam a fejem, mint “gyári” alkalmazott. Eleinte ennek szinte csak jótékony hatását éreztem. Teljesen arányosnak éreztem a munkával eltöltött órák számát, a fizetésemmel. Könnyen, szavakkal, kedvességgel leszereltem a bajos ügyfeleket. Sőt még a kollégáim lelki problémáját is tudtam kezelni, én lehettem a helyi Joshi Bharat. Plusz jól éreztem magam az emberek közt.
Elkövettem azonban egy óóóriási tévedést. Teljes vállszélességgel azonosultam eme világgal.
Egyre több a ledolgozott órák száma, nincs szabad akarat, több teher, felelősség, több kérdőjel, egyre kevesebb elfogadható válasz. Pótolhatóság érzése. Egyre több bőrt lehúznak, s ha ezt felrovom, renitenssé válok, s a válasz egyátalán nem megnyugató, vagy lefogadható számomra: “Örülj, hogy van munkahelyed.”
Hangyányinak érzem magam, vajmi kevés szabadsággal. Mindezzel együtt jár, hogy céljaim kiüresedtek “Úgysincs időm semmire.” Kreativitásom elapadt -karácsony óta egyetlen huzatot varrtam, illetve kb két értékelhető posztot eresztettem ki magamból.- Az agyam kiszívva, a türelmem elfogyott. Esténként elfog a “semmi értelelme érzés”.
Kiút a droid világból
Felül kell emelkednem a helyzeten. Tisztán látnom. Tudom mi mozgatja világunkat. S nem szabad elfelejteni, hogy én a világ boldogabb, fényesebb feléhez tartozom. Ha már feltétlenül címkézni akarom magam. De úgy látom ez szinte elengedhetetlen a mai világban. Tartozni valahová.
Először is meg kell határoznom a céljaim. Miért is vagyok itt. Mi a dolgom. Miket szeretnék elérni. Hogyan is szeretem érezni magam.
Erre a célra létrehoztam egy táblát, amire minden célom, álmom, kívánságom felteszem képek, szövegek, rajzok formájában. Olyan helyen van, ahol mindig láthatom, mikor hazajövök.
Kihagyhatatlan lépés, önmagam helyes értékelése. Droid érzés nem én vagyok. Ami én vagyok, az a kreativitás, öröm, szenvedélyesség, boldogság, játékosság, felelősség, tisztánlátás, megérzés, világosság, segítő kéz, kommunikáció, szeretet.
Nem célom felrúgni a droid világom. Ennek érdekében megkeresem a mókuskerék megmaradt pozitív oldalait. S felhasználom őket arra, hogy szavaimmal segíthessek azoknak, akik nem látják a kiutat.
Megalkottam a belső vezetőm. Teljes, fizikai valóságot adtam neki, hogy mindig itt legyen velem, mindig eszembe juttassa a feladatom, ha épp esetleg elveszteném a fonalat. Ő segít céljaim elérésében, ezt mindig mosolyogva teszi, teljes megértésben, szelíden, nem kényszerítve semmire, meghagyva lelkem szabad akaratát.
Van egy olyan tévhitem, hogy a mai magyarnak mindig kell egy bejelentett állás, mert csak úgy rendes polgár. Az én átmenetemet (droidvilág vs. szeretemvilág) ő adja majd meg nekem. Az új Főnököm. ;)
Kedves szabad akaratú droid társaim, Nektek milyen az ideális munkahely?
A fenti sorokat néhány nappal ezelőtt pötyögtem Amiloba. Azóta komplett jelenséggé érett bennem.
Te megvárod a pillanatot, amikor azt mondod, “na ebből elég, elmegyek kikapcsolódni”? Mik a módszereid a tudatos lazításra?
Befizettünk hát egy fürdőre, nem kevesebb, mint 1900Ft-ot. (TB-vel ez 600 lett volna, beleszámítva a masszázst is) Csak napi jegy van, a régi “4 órát maradunk csak” jegy megszűnt, átalakult. A fürdő egyébként gyönyörű, fel van újítva állami vagy uniós pénzekből. Igazán jó színvonalú. Szerettük volna kipróbálni a 
A mintegy húszperces “lógás” közben úgy éreztem magam, mint a futurisztikus filmekben, mikor egy teremnyi emberi klónt látsz. Mind kifejlett emberi lények, anyaméh, átlátszó burokban lebegve. Vártuk az újjászületést.