Frissítettem a blog motorját, ennek eredményeképp picit szétzuhant az oldal, de sebaj, minden elérhető, talán picit nehezebben.. később helyrehozom.
ügyeskedtem
May 12th, 2009Ciki-e pukizni a Jivamukti Yoga™ alatt
May 11th, 2009
Ma végre eljutottam a már nagyon beígért, nagyon rákészült, nagyon ráguglizott…. annyira rágugliztam, hogy a googlearth-ön is kikerestem milyen központok vannak a közelemben, mi mennyibe kerül..
Végül a Yoga*Loft melett döntöttem, mert közel van és mert nekik volt valamirevaló netes felületük :)
Még így is, hogy tudtam mennyit fogok fizetni, meglepődtem a magas áron. Kimondom/leírom, mert ez sztem főleg magyar szemmel kurvasok: 65 EUR fizettem 5 alkalomért. Segítek, 18 rugesz.
Biztos nagyon jót fog ez nekem tenni.. :) ..
A hely tágas, finom, elegáns, a célnak teljesen megfelelő, semmi flanc, tök kényelmes. Épp special guest Karl tartott jógát, szerencsém volt, a pasi New Yorkból való, így angolul beszélt végig.
Megérkezésemkor kicsit bénáztam (vagy legalábbis úgy éltem meg) az angolommal. Amiket kigondolok előre, azokat simán elmondom, amit mondanak könnyen megértem, de ha párbeszédbe keveredek, akkor bizony eléggé el tudok némulni. Lehet, hogy az a baj, hogy túl választékosan szeretném kifejezni magam és az nem megy. Az egyszerű kifejezésformáktól meg inkább ódzkodom (bár talán ez lenne a legcélravezetőbb megoldás egyelőre) Mindezek következménye, hogy végülis mindent megtudtam a helyről és a szokásokról, amit kell, de amint elfoglaltam a helyem úgy éreztem magam,mint aki egy idegen bolgyón ül, ahol mindenki más érti egymást, csak én vagyok teljesen különálló tőlük. Mosolyogtam. Azt mindenki ugyanúgy értelmezi.
Ahogy megérkeztek a többi kis jógik, Karl belemelegedett. Kaptunk Shanti Book-ot és énekeltünk. No nem sokat, de arra bőven elég volt, hogy a torkomban kialakult gubót fellazítsam. Ezáltal az idegen érzetem is kezdett csökkenni.
Plusz a nyelvi nehézségeken is túllendültem, az egész óra jóginyelven folyt :) (namaste, sirszászana, trinonászana..) Jót tett a youtube-on nézegetett felkészülés is, nem is kellett sokat lesnem, hogy mosst éppen mit kell csinálni.
Karl cuki volt, nevét egyátalán nem meghazudtolva ehte szőke németnek nézett ki, csak éppen mégsem volt az. Néha odajött (mindenkihez odament) és igazított egyet-egyet az ászanáimon. Ügyes voltam, na. :) Persze azért a végére benyomott egy olyan kicsavarodott pozíciót, amin csak nevetni tudtam. Nyakamban az egyik lábammal :D Voltak akik megcsinálták. Igazi yogik.
90 perces volt az óra, kellemesen elfáradtam. Astanga jógához tudnám hasonlítani, de ők Jivamuktinak hívják. Saját szabályrendszerük van, ami amúgy semmiben nem különbözik az általam eddig ismertektől. (De nem méllyedtem nagyon bele.)
Összehasonlítva egy picit az otthon tapasztalt jógákkal, tanárokkal, helyekkel..
Szerintem a hely minősége és kivitelezése nagyonis pont elégséges. Klassz.
Karl (bár többet valószínűleg nem látom majd) igazán segítőkész volt, humoros, nem gyors, nem lassú, nem extrém. (Kezdő jógásnak azért lehet sok lett volna.) Picit jobbszeretem ha közben néhány szót szól az oktató az egyes ászanák jótékony hatásairól. Mint otthon Páger István. Jobban, könnyebben tudom vizualizálni a flow-t fordított testhelyzetben, ha közben értem, hogy ez most baromi jót tesz a keringésemnek satöbbi. Egyébként az óra nagyvonalakban Gánti Bencés volt, jóval kevesebb ülős légzéssel.
Összevéve elégedett vagyok mindennel. Még a saját teljesítményemmel is.
És, hogy válaszoljak a poszt címében fellőtt témára;
Nem!
:)
Louis MEGA Shop Berlin-Lichtenberg
May 10th, 2009
Teljesen más Berlinben motorozni, mint Budapesten. Berlinben nem nyomulnak a motorosok, mennek a saját sávjukban az autók mögött. Az autóban ülő sofőrök is sokkal előzékenyebbek és szabályosabbak, pl. a kereszteződéseket nagyon tisztelik, még a legnagyobb csúcsforgalomban sem láttam olyat, hogy valaki beragadt volna és elálja a többiek útját. Hamar átvettem én is ezt a nyugodt, szabálytisztelő közlekedési módot. Napról napra egyre németebbül közlekedem.
A berlini motorossá (óriásrobogossá) válásom útján nagyon hiányzott a következő mérföldkő. Még soha nem voltam Louis áruházban. A Louis egy kifejezetten motorosokra szakosodott német áruházlánc. Ez alkalommal a Berlini Louis MEGA Shop-ot látogattuk meg, ami a nevét nem meghazudtoló módon hatalmas és lényegében mindent árul, amit a motorokkal, motorozással, vagy akár a túrázással kapcsolatban meg lehet vásárolni.
Főleg a nyálunkat csurgattuk csak, de a 10 EUR-s multiméter és a 20 EUR-s utcai/motoros cipő olyan jó ajánlat volt, ami mellett nem lehetett elmenni. A Berlin és Barcelona közötti utazásunkhoz és motoros csillagtúráinkhoz még szükségünk lesz hátsó csomagtartó dobozra, sátorra, ilyesmikre, amiket már elkezdtünk kinézni és lelkesen dolgozunk, hogy pénzünk is legyen a megvásárlásukhoz…
Berlin-szeletke
May 8th, 2009
Megy a posztolás ezerrel az utazós blogon. Bár a wp formátumát és kezelhetőségét az egekig tudnám magasztalni, mégis a blog.hu-n publikálunk. Ennyi.
Berlinben vagyunk. Szeretek itt, csak az időjárás nem teljesen a szívem csücske. Az volt a tervem, hogy ide is fogok írni. Főleg lelkizős témájú gondolatokat. De még eddig valahogy nem volt ilyenem. Végülis még csak 4 napja jöttünk világgá.
Érdekes ez a világgá menésem amúgy. Gyerekkoromban is mindig világgá akartam menekülni :) És most tessék. Ennyi év után sikerült is. Most nem érzem annyira menekülésnek egyébként, inkább világlátásnak vagy világnézésnek. Persze a születési mátrixomból adódóan biztos most is van bennem némi menekülési vágy. Meg tudnám foglamazni, hogy mi elől, vagy miből, de inkább hagyjuk, semmi negatívvak nem szeretném betölteni a gondolataim.
Igyekszem azért többet lelkizni ide is, de addig is, akit érdekel az utazásunk (képes-videós-hűdejó) jöjjön lesse meg a fenti linket.
Önfeledt csavargás
May 8th, 2009
Délutánonként gyakran indulunk neki "csak úgy"! Próbáltunk célirányosan, fontosabb megnéznivalókat kitalálni, de egyelőre valahogy abban leljük örömünket, hogy megtaláljuk az ismerős helyeket.
Ilyen a prater például, ahol legutóbb felfedeztem, hogy berlini szülők nem olyan idegbetegek, mint néhány honfitársunk.
Jó ez a "belső park" csupa hatalmas fákkal, napocskával, sörrel,kolbásszal. 
Van egy olyan utcácska itt, ahol csupa használt, régi holmi kapható. Elég vicces kinézete van a boltoknak. Oldszkúl csízmák, bőrhatású-műanyag puffok, "malév"-stílusú oldaltáskák, utazóbőröndök, nagyi levetette szoknyák. Igazi zsibvásár, de mégis valahogy rendezett külsővel.
Megkerestük kedvenc magyar-berlini rajzemberem boltját, vettem is tőle néhány képet, képeslapot, kitűzőt. Oda vagyok érte.
Akkora szél volt egyik délután, hogy majd elfújt minket a motorral, de mi csak kavirnyásztunk a szép napos időben a Reistag közelében. Szeretnénk felmenni majd a buborékba, de eddig lusták voltunk sorbaállni, pedig csak egy kisebb félórás sor várt az ingyenes látványra. Igazán megérné.
Szívből jött kreativitás a berlini otthonunkban
May 8th, 2009
Másfél napos "esőnapot" kaptunk rögtön a megérkezésünk után.
Ezidő alatt kipihentük magunkat, belaktuk a lakást,
kialakítottuk a munkaállomásainkat és megállapítottuk, hogy ez így most pont olyan, mint otthon :) Körbevettük magunkat a monitorjainkkal.
A lakásunk nagyon kellemes. Tök más stílusa van, mint amilyet én elképzelnék magamnak, de ezt csak azért mondom, mert ez itt olyan más.
Egy belbudai, nagy belmagasságú, tágas szobás kecót képzelj el, 
-persze mindezt a régi Kelet Berlinben- amit a tulajdonosa a maga művészi stílusában, kétkezi munkájával helyrerakott annyira, hogy ettől irtó otthonos lett.
Sok sok olyan megoldással találkozunk lépten-nyomon, amitől nagyon részletgazdag a berendezése.
Eleinte hosszú perceket töltöttünk azzal, hogy csak álltunk/ültünk/feküdtünk egy egy helyiségben és néztünk körbe-körbe.
Igazán élhető környezet, köszönjük "R&B!", hogy használhatjuk, 
amíg berlinerek vagyunk. :)
Az ágyban szinte az az érzésünk, hogy amint belefekszünk beszippant minket egy más, álomvilág. Szinte azonnal elalszunk. Bár lehet, hogy ez a napi sok, levegőn töltött csavargásnak és az élmények újszerűségének közös, elmaradhatatlan eredménye.
Egyik kedvenc terem a fürdőszoba. Imádom! Én is ilyen apró csempéset szeretnék otthonra. Meg persze sarokkádat. Naná, hogy kipróbáltuk ketten :) Sajnos a picike bojler nem hagyott túl sokáig punnyasztódni a vízben. Sebaj.
A konyha! Gyerekek, itt annak is főzni támad kedve, aki amúgy nem nagyon sürög-forog szívesen ebben a térben. Látszik és érződik, hogy itt minden használva van.
Itt aztán megy a főzőcske rendesen! És nem is akármilyen alapanyagokból. Az öreg szekrények felhasználása nagyon ötletes. És nem nagyon találni két egyforma tányért, (najó, de.) bögrét. Színes, kedves, kellemes, meleg helyiségek telve szeretettel öntözött növényekkel. :)
Akadálymentes utazás Berlinbe
May 6th, 2009
Világgá vagyunk menve, kéremszépen. Az utunk, mondhatjuk, hogy zökkenőmentesen zajlott. Reggel tízkor sikerült elindulnunk. Megpakoltunk az autót. Igaz nincs kevés cuccunk, de nem lepte el teljesen a hátsó részt.
Előző este még órákig szüttyögtem azon, hogy "most tényleg? szükségem lesz nekem ennyi ruhára?" Majd válaszoltam rá megnyugtatón "áá, biztosan nem, ennek legalább a 20 %-át itthon hagyhatnám." Mire jött a revans-gondolat "jézusom, akkor most megint nézzem át? rágjam át harmadszorra is?" "áá, azt nem, azzal csak menne az idő feleslegesen". Végül "na jó, most akkor ezen megpróbálok túllendülni, berakok mindent ami most elől van". És így is lett. Picit sokáig tartott ez az "agymunka", de majd megpróbáloik mindent legalább egyszer felvenni :)
Szlovákiában megálltunk Nagymegyerben picit, intéznünk kellett ezt-azt. Nagyrészt sikeresen zártuk ezt a kitérőt, viszont kb 2 órát "vesztettünk".
Ahogy egyre csak távolodtunk otthonról, a torkomban remegő-reszkető érzés kezdett eluralkodni. A búcsú és a ránk váró izgalom egyvelegétől.
Enyhítettem magamon, szerencsére meglapult egy kis lapos az ülés mellett, telve Jégerkével, adtam pár kortyot a 21 naposomnak.
Ezek után már jókedvűen hahotázva gurultunk tova cseh barátaink irányába.
Enyhe cinizmussal mondom ezt, mert történt egy laza incidens a benzinkútnál.
Tankoltunk. Én bepicsogtam a mellékhelységbe addig. Dénes dolga végeztével igazított egyet a motor rögzítésén. Ekkor már kifelé haladtam a kocsi irányába. Láttam, hogy a kasszás nagyon rá van tapadva az ablakra, valamit nagyon néznek. Kint még beszélgettünk a hevederről, mikor toporzékolva jött Karel és pampogott valamit érthetetlenül, mutogatott befelé és mondta hogy "natural". Jójó, rájöttünk, hogy mit akar, csak nem értettük mire voltak úgy oda. Gondolták, hogy fizetés nélkül eloldalgunk vagy mi? Bent még Karel megpróbálta rávenni a kasszászt, hogy számlázzon nekünk túl, de az nem hagyta magát. Így értetlenkedve konstatáltunk, hogy ezek nagyon csehül vannak és folytattuk utunkat.
Picit még kellett igazítani az utánfutó, már otthon megberhelt lámpácskáin. Szlovákiában hosszú km-eken keresztül (kb 100-150km) annyira fosszar volt az út, hogy többször meg is jegyeztem, hogy még a magyar utakra mondják, hogy minősíthetetlen? Úgy éreztük magunkat a kocsiban, mintha vonaton lettünk voltna. Rázkódott, dübörgött. Folyton hátrafelé pillogtam, hogy a moci megvan-e még. Szerencsére ezen is túljutottunk.
Egyre csak sötétedett, a GPS már fél 12-t jósol az érkezésünk időpontjául. Kanyargós, hegyes-völgyes útszakaszhoz érkeztünk.
Bár az út gyönyörű volt ezen a szakaszon, a lassú haladás kezdett kellemetlenné válni.
900 km-es utunk utolsó 150 km-ét Dénes egyedül teljesítette, szórakoztatás és társaság nélkül. Én ugyanis bealudtam. Bóbiskoltam, álmodoztam..
Éjfél után érkeztünk meg Berlinbe. 3 körül kerültünk ágyba. A kocsi és a tréler a belsőudvarban, a motor ugyszintén. Csomagok a lakásban…………..