individum.hu

bizonytalanság,
kézremegés
nyugtalanságérzés
“nem tudom mihez kezdjek, annyi dolgom lenne”
körömpiszkálás
agyalás-gondolatok suhanása
egyik sem elkapható, de egyiket sem akarom elkapni
csak vannak
most legszívesebben tök mást csinálnék, csak azt nem tudom, hogy mit, annyi dolgom lenne :))
tudatosan csinálom a semmit
rájövök, hogy ez tulajdonképpen nagyon hasznos idő a gondolataim rendezésére
ropogtatom a nyakam
nyugtalanul cserélgetem a lábam és arra gondolok, milyen rossz formában van a testem
közben arról álmodok, hogy lesz erőm véigcsináli a kitűzött célt, de valójában nem hiszek bennem.
álllkapocsfeszítés
szúró fájdalom a bal lapockám csúcsában
félelem a migréntől
hogy rágörcsölök
nagylevegő
még egy
és mégegy
egyre nyugodtabb és nyugodtabb
miközben írok, is figyelem a légzésem tempóját
több a kilégzés és a benntartott levegő
megpróbálom helyesen
észreveszem hogy tul sok a gondolat, hogy csak a légzésemre tudjak koncentrálni
nagyon szeretek írni ezen a gépen, épp elég pici, a szemem csak úgy cikázik a betűkön, miközben írok. nagyon élvezetes!
lementem.
tudom, hogyan kéne, de nem csinálom

szándékosan blokkolom magam annak érdekében, hogy kűzdhessek utána a gondolatokkal megint.így akadályozom magam
most megengedem magamnak hogy azt csinálja a testem amit szeretne
anélkül hogy gondolnék a következményekre
“milyen hülyén fog az kinézni mikor kimegyek a teraszra jogázni, nyújtózkodni.”
ezért meg sem teszem, húzom az időt, hátha ráfoghatom valamire, hogy végül miért is nem csinálom amit a testem kiván
miért nem figyelek a légzésemre most sem, hogy ezt irom inkább.
nehezemre esik törődni magammal ilyenkor.
..
végül mégis kimentünk Lilivel sétálni
nagyon jó volt
illatos, friss tavasz van kinnt
megpróbáltam járni, gördülni a talpamon
még össze is szedtem a szemetet meg a szennyest, szóval sikerült valamit csinálni
sőt megtaláltam és értékeltem a nap közbeni egyetlen tudatos munkámat
a gyomlálást
amig Lili aludt, gyógyult. a napon
na ennyi
végül csak csináltam valami ÉRTÉKelhetőt.