A jövőm döntésről döntésre változik, de vajon mennyire van beleszólásom a jövőmbe azután, hogy hallottam “milyennek kéne lennem”? Feltételezve, hogy az a legoptimálisabb út a számomra.

Elég nagy forgalmat generált az elmúlt hónapokban a Bangalore-os hír.

Sok kérdés merül fel bennem ezek kapcsán, hogy vajon szeretném-e tudni, mit írnak rólam.
A múltamról azért kell beszélniük, hogy egyfajta hitelességet nyújtsanak. Bizony ez vagyok én, ezek történtek velem, ezek határoznak meg, tehát a jövő ilyetén módon is az enyém.

Elveszi-e a varázsát a videokonferencia lehetőség, illetve van-e köze a 2012-es változásoknak ahhoz hogy most ilyen módon elérhetőbbé teszik számunkra ezt az információt? Úgy gondolom: Igen, feltétlenül.

Kire hogy hatnak ezek a jövendölések?
Engem például nagyban meghatároznak…

Onnantól kezdve, hogy hallottam milyen jövő vár rám, többféleképpen is reagálhatook.

Például egyfajta kényszer lesz bennem úrrá. Nekem így, vagy úgy kellene tennem, ezt az utat kell járnom, hisz ez van megírva nekem. Az egész dolog inkább a frusztrációm erősíti…
..vagy egész egyszerűen megtáltsodom. Az én erkölcsi morálomra van bízva, hogy hogyan élem meg a hirtelen kapott jövőképet. Hogyan járom ki azt az utat, azokat az irányvonalakat. Hány emberen lépek át, hogy megvalósítsam azokat.
Tegyük fel, hogy a legjobb szándékkal kapjuk ezeket az információkat az eljövendő életünkről.. Valamiféle pozitiv életképet sugallnak. De változásokról, változtatásokról biztosan regélnek, hisz kicsi az esélye, hogy mind akikről a jövendölés szól, éppen azt az utat járják éppen most is, mint ami számukra le van róva..

A tv-s riportban látható Tamás példája éppen ezt erősiti bennünk.. Ő egy olyan spiriutális beállitottságú jótét figura, aki előtte is arra volt programozva, hogy emberek szemét nyitogassa, segítse őket a maga eszközeivel.
Vajon ha készhezkapnám az én pálmalevelem miben erősitene meg? Elképzelhető, hogy abban, mint Tamást. Segíteni, támogatni az embereket a magam eszközeivel. Adna nekem annyi erőt ez a történés ahhoz, hogy megvalósitsam azokat a dolgokat, amik meg vannak irva eleve, de még nem tettem meg bátroság, gyávaság, lustaság stb okán,,,?

Bevallom, amikor bárminemű jövőkép keresésbe torkolltam, valahogy a megszerzett információk mindig inkább keretek közé szorítottak. Előbb vagy utóbb kényszernek kezdtem megélni azokat, és nem a megtáltosodást inkább a leállást erősitette bennem. Valamiért ilyen a habitusom és ezt választottam. Teljesen személyfüggő kire hogy hatnak ezek a dolgok.
A sokadik jövőkép után nemrégiben úgy döntöttem, többet nem szeretnék tudni a jövőmről. Legalábbis, ha a pálmaleveleken szerepel a nevem., akkor más módot kell találniuk, hogy hozzám eljusson. Kutatni egyelőre nem kívánom. :)

(Darnel Krisztián)

Pontosan ez az utolsó mondat az, amiről korábban elfelejtkeztem. Így lehetséges az, hogy az egyik féle fájdalmat, -mégpedig azt, amit másoknak okoztam- befelé fordítottam. Magam felé. A szerveim felé. Ennek természetesen fizikai tünet lett az eredménye. Felfigyeltem rá. Konkrétan a fájdalomra, majd kineziológussal és egy jó kis elvonulás táborral kielemeztem/feldolgoztam azt.

Érdekes pedig, hogy én sokszor szenvedek különböző bűntudattól. Ezt-vagy-azt nem tettem meg, nem mondtam ki, vagy éppen kimondtam, de talán nem kellett volna.

És mégis, sohasem jutott eszembe, hogy maradtak olyanok a múltamból, akiktől bocsánatot kellene kérnem.

Jól működő önsajnáló rendszerem főleg azokat a fájdalmakat helyezte fókuszba, amiket én szenvedtem el másoktól. Amik miatt én érezhetek utálatot, haragot vagy éppen apátiát.

A gyógyulás szempontjából mindkét fájdalomtípussal dolgoznom kellett.

Egyik sem volt könnyebb a másiknál. Most viszont jobban érzem magam a káoszomban.
Igen, tényleg ezt írtam. Káoszom. Mert van olyanom. De nem azonosulok vele. Csak van. És kész.
Mint ahogy vannak fentek és lentek is. Az egész  csak viszonyulás és önismeret kérdése.

Te számba vetted már, hogy kinek okoztál fájdalmat?
És azt is, hogy neked mi okozott fájdalmat?
Mire jutottál?

Ez a két szeretet minőség bizony teljességgel különböző lehet.

Az a helyzet, hogy belébújtam édesanyámba, (és édesapámba is) megnéztem mit érzett Ő. Hogyan szeretett Ő. És milyen tökéletesen is csinálta.
S mégis, mégis, így sok év távlatából azt mondom, másképp igényeltem volna. Nem hálátlanság ez! Egész egyszerűen mindenki más minőségű szeretet igényel, és nem biztos, hogy ahogy én szeretlek téged, az éppen ugyanaz a szeretet minőség, mint ahogy az te igényled.

Az emberek sérülnek gyerekkorban. Megannyiszor, megannyi módon. Ember legyen a talpán, aki mégis nyílt szívű, kedves, önmagával és a világgal elégedett felnőtté képes válni.

Berlinben vagyunk. Szeretek itt, csak az időjárás nem teljesen a szívem csücske. Az volt a tervem, hogy ide is fogok írni. Főleg lelkizős témájú gondolatokat. De még eddig valahogy nem volt ilyenem. Végülis még csak 4 napja jöttünk világgá.

Érdekes ez a világgá menésem amúgy. Gyerekkoromban is mindig világgá akartam menekülni :) És most tessék. Ennyi év után sikerült is. Most nem érzem annyira menekülésnek egyébként, inkább világlátásnak vagy világnézésnek. Persze a születési mátrixomból adódóan biztos most is van bennem némi menekülési vágy. Meg tudnám foglamazni, hogy mi elől, vagy miből, de inkább hagyjuk, semmi negatívvak nem szeretném betölteni a gondolataim.

Igyekszem azért többet lelkizni ide is, de addig is, akit érdekel az utazásunk (képes-videós-hűdejó) jöjjön lesse meg a fenti linket.

szándékosan blokkolom magam annak érdekében, hogy kűzdhessek utána a gondolatokkal megint.így akadályozom magam
most megengedem magamnak hogy azt csinálja a testem amit szeretne
anélkül hogy gondolnék a következményekre
“milyen hülyén fog az kinézni mikor kimegyek a teraszra jogázni, nyújtózkodni.”
ezért meg sem teszem, húzom az időt, hátha ráfoghatom valamire, hogy végül miért is nem csinálom amit a testem kiván
miért nem figyelek a légzésemre most sem, hogy ezt irom inkább.
nehezemre esik törődni magammal ilyenkor.
..
végül mégis kimentünk Lilivel sétálni
nagyon jó volt
illatos, friss tavasz van kinnt
megpróbáltam járni, gördülni a talpamon
még össze is szedtem a szemetet meg a szennyest, szóval sikerült valamit csinálni
sőt megtaláltam és értékeltem a nap közbeni egyetlen tudatos munkámat
a gyomlálást
amig Lili aludt, gyógyult. a napon
na ennyi
végül csak csináltam valami ÉRTÉKelhetőt.

Jöjjön, akinek jönnie kell :)

Vasárnap este nyóckor.