Most pedig következzék egy gyorstalpaló, amolyan sorozatrész előtti “előző részek tartalmából” stílusban. Elindultunk Barcelonából, a lehető legkevesebb megállással átrongyoltunk Franciaországon keresztül, láttuk Monte Carlo fényeit éjszaka az autópályáról, majd eltöltöttünk pár kellemes napot az olaszországi Cervignanoban. Hazaugrottunk Magyarországra Spumi öccsének az esküvőjére, majd már csak motorral visszamentünk a horvátországi Vir szigetére, ahol csatlakoztunk a családi nyaraláshoz.

Nagyon kellemesen telt az augusztus a magyarországi Gárdonyban, a velencei tó mellett. Sok barátunk látogatott meg otthon, jöttek a világ minden tájáról és rácsodálkoztak a hely szépségére. Szeptemberben beíratkoztam a budapesti főiskolámra, ahol egy újabb aktív félév elodázása már a kicsapásomat eredményezte volna.

Most újra itt vagyunk Berlinben. A nyár elmúltával, az őszt kihagyva újra télikabátban, sapkában, sálban és kesztyűben járjuk az utcákat.

Jelen poszt írásához Dani blogja adta az ihletet, aki nem rég érkezett Berlinbe és kezdte meg az itteni életét. Nagyon friss és nagyon lelkes, a http://danielinberlin.blogspot.com/ címen találod meg.

512 m a hegy legmagasabb pontja, és nem messze található Barcelonától. A környezet elég “rózsadombias” csak mégszebb, megspékelve egy szerény vidámparkkal a csúcson. A látványosság fénypontja a határtalan kilátás a városra a tengerrel, plusz egy repülőgép, amire nem szálltunk fel :)

Barcelonában minden háztartásban van legalább egy gitár, van ahol több is. Amikor szóba kerül, hogy ki milyen hangszeren játszik és megtudják, hogy én gitáron, rögtön a kezebe nyomnak egyet, hogy akkor játszunk. Szép sorban előkerül még ez-az. Az alábbi videón házigazdánk – Santiago – gitáron játszik és szöveget rögtönöz a konyhában lévőkről. Közben én a kedvenc új ütőhangszeremen,Cajón-on kísérem.

Elmesélem az egyik kedvenc, és egyben legjellemzőbb részletét:

Lejöttek a kis barátaink a házból. Alexis és Pau(l) az emeletről. Mondják, hogy hoztunk ajándékot is, ott van, arra. És nagy bőszen mutogatnak egy másik szoba felé az erkélyre. Gondoltam, mi a fene, valami zenész van az utcán, vagy mi? Kinyitom az erkélyajtót és nézek a földre. Ott hevert valami papír, szöveggel felfelé. Nem tudtam miaz, lehet, hogy csak odaesett valakinek a valamilye. Rápillantottam és rá volt írva a nevem, hogy Happy Birthday Su(sh)i! Ezt meg hogy csinálták? Mi ez? Fordítom. Képeslap, rajta buborékok és egy nagyon kedves szöveg, amit Alexis (a privát jógatanárom egyébként :)) írt nekem. Meghatódtam az egekig. De nem értettem, hogy került az erkélyre.
Elmesélték, hogy az egész egy "véletlen" volt. A tetőtéren voltak, és Pau véletlenül kilökte a képeslapot Alexis kezéből. Az csak zuhant-zuhant, azt hitték, kész, ez leesik az utcára. De nem. Épp a mi erkélyünkre esett. Mi ez ha nem magical?! :D
Megannyi ajándékkal leptek még meg. Van egy madaram, akit "Szív"nek neveztünk el, és egy fülbevalóm is rózsakvarcból (szintén a sziv nyitogatója) meg fagyitortám, meg kaptam egy utazást is a hétvégére a tengerhez meg a hegyekbe…. Táncoltunk és buliztunk is. Jó 29 évesnek lenni itt Barcelonában! :)

Az otthoni barátaimnak és családtagjaimnak köszönöm a sok üzenetet, telefont, emailt! Boldog vagyok.
 

A víz egyébként fürdés előtt és után kifejezetten hűvös. Benne lenni nagyon kellemes, de állandóan mozgásban kell lenni :) Szép a színe. Vannak egészen széles tengerpartok homokkaviccsal. Mi egy fél órát utaztunk ezért az élményért. Volna közelebb is part, de ott elég sokan vannak.